Az elöbb úgy hat percig szívtam fel a túrhát a gégém felső része feletti tartományból, az volt a szar benne, hogy éreztem, hogy hiába köpködök ottmarad a torkomban egy olyan összefűggő 20centis nyálkagumihab és a szívás erejétől függően oda-vissza mozog. Azt hogy milyen hangot adtam ki közben azt kb. úgy tudnám leírni, hogy: HRÖGRÖÖÖKLÁÁGRÖLÖLŐŐŐŐŐŐŐŐŐ TLACCS, ez azthiszen Norvégul azt jelenti szabadfordításban, hogy kurvanagyot túrházni a piszoárba.
Az orrom meg rohad lefele, apró hámréteg táblák lifegnek rajta mindenfele, kolléganőm javasolta, hogy kenjem be valamivel, de eszembe jutott, hogy az olyan érzés mint Kiszel Tünde szemöldökét nézni egy darabig és közben észrevenni, hogy Manowaros pólóban van, aztán döbbenten rájönni, hogy a háttérben David Hasslhoff csippendéltáncot jár és azt énekli közben, hogy I’ve been lookin’ for freedom. Szóval nem kenem be, rohaggyonle!
