napi5perc

Mostantól van egy társszerzőm. Legyen az álneve Rimidalv A Majdnem Anoním Publikátor. Első debütáló agymenete a hétvégékről:

Thanks God It’s HÉTFŐ

 

Egy extrémnoiszhárdkórpánk soltészrezső feldolgozás dobol a dobhártyámon -lakodalmas diszkó ritmusban persze-, miközben azon gondolkozom, ami már majdnem eszembe jutott.

 

Hétvégén mindig ez van az emberrel. Gyanútlanul nekiindul az éjszakának, hogy kultúráltan megünnepelje az aktuális hétnek a végét, aztán végül mindig elcsigázottan tér haza: A nyálán csúszik a legközelebbi éjszakai busz irányába, szemei kocsányok végén himbálóznak és  nyögve nyel. Egyre csak egy ősi kínai bölcsességet motyog ilyenkor az ember maga elé: „soha többet nem iszom”. Na ja: a mostaninál többet már nem is lehetne.

 

De aztán valami globális-szürreális összeesküvés eredményeképpen a péntek után szombat jön és ezzel együtt a láz. Szátudéjnájtfívör csatakiáltással és egy erős de-zsa-vü érzéssel a hónom alatt gázolok nyakig újra bele az éjszakába! Nincs más hátra, mint előre. Mindig is vonzódtam a gazdasághoz: Ipari mennyiségű sört iszom már megint. Totális delírium trémenszben nyomom ezt a négykézláb hedonizmust. Szublimált agysejtjeimmel erőlködve koordinálok a környező inerciarendszerben, miközben már sejtem: nemsokára ennek is vége lesz. Mert az idő rohan, hogy csak úgy lobog az embernek a…a haja.

 

Aztán berobban a HÉTFŐ, csak úgy kopogás nélkül, kivágja az ajtót, még a cipőjét sem veszi le! Végre, épp jókor érkezett! Hosszabb hétvégét az emberi szervezet laboratóriumi körülmények között sem bírna ki, ezt már a régi görögök is tudták. Éljen hát a hétfő, a megmentő!

 

Új nap, új hét, újházi tyúkhúsleves eperlevéltésztával. Yojtvágyat!

My hero

Nem olyan szar az új gépem mint gondoltam, azért visszasírom, elég volt a 3 megapixel. Első kísérleteim egyike (igen a rettegett hétvégén készült :D ):