Velem történt.

Borús, ködös reggeli táj Budaörs, kis mellékutca.
Taxis megelőz, majd lelassít, sávközépen megy 10 el, faszom átvágok a füvön a járdára. Taxis felgyorsít, vissza a járdáról az útra, taxis megint lelassít, fennhangon anyázok, hogy mi fasznak szopat, lehúzódik jobbra, előzöm, magamban puffogok közben.
Taxis ablakot lehúz fennhangon kiszól, hogy álljak meg már az útszélen legyekolyankedves. Gondolkodom vagy püfölés lesz kórházzal (a részemről) vagy rendőr (taxisrendőr vagy ilyesmi).
Kíváncsi természetemnél fogva (magyarul segghülye vagyok) megállok.
Taxis kiszál, jó nagydarab nemszépember, jobboldalról meg egy kicsi nő, az meg mégrondább.
Mondom magamnak ezek rendőrök, azok járnak párban, meg nem is szépek, pont rájuk illik a leírás.
Emberünk elkezd beszélni fennhagon lincshangulatúlag, de tisztán és érthetően: hogy az ő feleségének (mutat is az asszonyra, hogy értsem) ellopták a pont ugyanilyen biciklijét (mutat az enyémre, hogy értsem) az ósan parkolójából.
Közben pedig jön az asszony közelebb, majdnem átestem a bringámon (közelről mégrondább volt).
Mondja, hogy mutassam meg a bicikli alját.
Mondom neki, hogy én nem vagyok biciklitolvaj, hanem hat éve vettem a bringámat.
Azt mondja erre, hogy az időpont is stimmel.
Mondom neki, hogy azért furcsa, hogy a 150cm asszonynak 19,5 colos váz kell, fel sem tudná magát vakarni a vázra.
Fickó elhallgat, asszony mustrálja a biciklit és közli, hogy ez mégsemnem olyan mint az volt.
Mondom nekik kicsit megijesztettek, nem vagyok az ilyesmihez hozzászokva reggelente.

Elnézést kértek.

Puffogtam még egy kicsit aztán otthagytam őket. Urbánterrorr faszom.