Tegnap örömködve álltam neki a wc továbbfejlesztésének, amit azzal kezdtem, hogy kiszedtem rögtön 5 csempét amik ki akartak esni... jó (sok) munkához ugye idő kell.
Aztán elzártam a vizet és lekaptam a tartályt, hogy kigletteljem a falat megette.
Na így kezdődött az egész.
A vakolgatással nem volt sok gond már megszoktam, hogy belemegy a szemembe meg, hogy nyakig szaros leszek.
És jött az a rész, hogy visszarakom azt a szájbakúrt tartályt, de nem igazán fért vissza oda ahol volt, mert a kis tartó szarjait telegipszeztem, de erre csak akkor jöttem rá mikor már addig basztattam a lemenő csövet míg ki nem lazult. Persze ezt akkor nem tartottam fontosnak... kicsit késöbb már igen. Visszatekertem minden kis bizbaszt, feltöltöttem a tartályt és lehúztam a vizet.
Cunami, bokáig.
Addig sikerült basztatni azt a szar csövet míg ki nem jött a fajanszba gyömöszölt gumiharangból és ezáltal a tartályból lefele áramló víznek nem volt esélye a csészébe jutnia annyira, na ekkor volt kb fél éjfél.
Elneveztem a budit Valhallának, ahol Odin lakik interdimenzionálisan, hősi halált halt harcosaival rajtam röhögnek, miközben fejjel a budiban, matatok hátul a csőnél és kenegetem az ecetszagú szilikonbaszással a csövet.
Ez mézsör arab, mézből készül.
Asgardnak fogom hívni az előszobát és a kertbe fogok járni szarni a nagyfenyőfa mögé. Ott csak a szomszédok tudnak röhögni rajtam.
