Reggel írtam útközben egy verset, a vidám reggeli napfényben tekerve jutott eszembe.
Négysorosnak indult, hat lett.
Út a fényben
Sünök, Mókusok, Cicák
vérzik be az aszfalt burkát.
Véres belük masszává vállt,
autógumik redőin át.
Piciny lelkük istenhez szállt,
tetemükön jutok tovább.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
