Kész az új aszfaltra konstruált biciklim, suhan, nem lehet vele lassan menni és gyorsan fékezni.
Mindkettőt megtapasztaltam tegnap.
Úgyvolt, hogy én a szemeimmel kikerekedett pánikhangulatot sugalltam, az elém kirobbanó hölgy a régiswiftben leengedett ablakkal pedig, baszatlan nekem fájafasz unalmat nézett rám húsz centiről.
Ugyanazon tekintetemmel épphogycsak kikerülni tudtam a belső sávba berontva, ahol minimális szerencsével nem jött semmi jelentősebb tömegű és lendületü objektum, hogy 30 éves rokkant nyugdíjjassá avanzsáljon, vagy hozzátartozóim fel tudják venni a biztosításom baleseti halál esetén rubrikában feltüntetett forint összegét.
Csak egy megszeppent halk: hülyepicsa (kicsit szűzlányossan)! Lélegzetvételnyi mondatszerkesztés után pedig AJÓKURVAANYÁD jött ki belőllem.
Mindegy, a lényeg: át kellene gondolni a jogalkotó szerveknek, vagy a kerékpározás teljes betiltását és azonnali hallállal való büntetését, vagy elvenni minden nőtől a jogosítványt addig amig meg nem csinálják a PÁV százezret.
Ezek a tapasztalataim.
Ja igen az első mondat végén van a bibi gondolhatná az ember, de ha véletlenül a másik cangámmal mentem volna nem lett volna jobb a helyzetem csak annyival, hogy a jólbevállt elsőkeréken átfordulós trükkel fejelek bombakráternyi horpadást a swift oldalába, és a nő pedig a tekintetéből ítélve megvonta volna a válát és továbbhajt. Vagy annyit mond: Hülyevagybazmeg tőőőnkreteszed a verdát... nehogy elmennyé kicsifos minnyárt hívom a Bélát az azonnal kiveri belőlled a kocsi árát.
Ez volt a bevezetés, a tárgyalás részben pedig vizuálisan bemutatom egy nyereményjátokon nyert karaokipartival összekötött kirgiztáni álomutazás részleteit, képekben.
