Életem első openofiszát írom, mert nem mukodik a blogadmin reggel kilenckor.
Így még sosem laktunk efotton, árnyékban van a sátrunk reggel. Nem hatmillió fokra kell kelni. Viszont van mellé tizenkétmilliárd szúnyog. A vakarózás itt olyan mint a lélegzés, megy alapból mindenkinek.
Este olyan tribute zenék voltak, meg péterfibori ami élőben olyan mint a vörösboroskólásrumossör, éredekes, de szar.
Fotóztam Bladimérinek ABCD-t teleobjektívvel, hogy örüljön, mert mindíg mondta, hogy az mekkora már olyan mint az igazi. Igaza van totál korrekt volt a banda nem úgy mint a Hollywoodrose az sokkal sekélyesebb volt, a náknáknákinonhevensdórra bementem a színpad elé fotózni a negyvenkétkilós fényképezővel amit a kegyetlenül romantikus kiscsajok egytől egyig lefejeltek néha amikor már nem bírtam tartani, ezt persze a ottlévő Axelrose-ok nem nézték jó szemmel, de befenyítettem őket egytől eggyig a portrémarkolattal.
És kiderült, hogy a pánkgyerek akinek rendesen van taraja nem téglán alszik.
És még az anyaszúnyogkirálynő ide sem ért , akinek félméteres csáprágója van!
